A múltunk a lelkünkbe íródott...de nem azért hogy teherként cipeljük, csupán azért hogy emlékezzünk rá...ez ad útmutatást a jövőhöz.
Soha ne harcolj semmi ellen! De harcolj bátran azokért, akik az igazak útját kívánják járni, beleértve magadat is....;-)
Vedd elő a legnagyobb félelmedet, nézz szembe vele! Lehet hogy ebből lesz egy olyan tapasztalásod, mely életed talán egyik legjelentősebb átalakulását indítja el pozitív irányba...csak egy csipetnyi bátorságra van szükséged hozzá. ;-)
A lélek önmagában teljes. Társra nem azért van "szüksége" hogy általa legyen egész, hanem hogy saját magát legyen kivel megosztania. Ennek a legmagasabb megnyilvánulási formája, amikor két olyan ember találkozik akik már önmaguk teljessége felé tartanak......
A spiritualitás nem azt jelenti, hogy megtanulunk a felhők fölött lebegni és elszállva saját elért eredményeinktől gőgösen mászkálni mások felett. A spiritualitás az, amikor érted, tudod az életet és aszerint képes vagy élni is azt. Integrálod önmagad a fizikai síkra. Itt, a hétköznapokban. Nem a hegyekben elszigetelve másoktól és nem is a szobádban ülve!
Amikor azt hiszed elrontottad, lehet akkor tetted a legjobban....
Életünk millió szálon fut. Amikor választunk a lehetőségek közül azt hisszük elmulasztottunk egy másikat, vagy ezáltal lecsúsztunk valamiről. De ha csak sejtenénk azt a huncut kis összjátékot melynek részesei vagyunk, rögtön tudnánk hogy ez közel sem így működik.......;-)
Az egyetlen stabil pont az életedben amihez igazodhatsz, az TE magad vagy!! Amikor ezt megérzed, meg is fogod érteni....előbb nem.
Elindulni sokszor nehéz. De talán még nehezebb megérkezni, megpihenni, mert van benne egyfajta semmit tevés, csönd, túlzott nyugalom és ez nyughatatlansággal tölt el bennünket. Nem vagyunk hozzászokva ahhoz hogy "csak" legyünk.
Ünnepeld az életet ha élni akarsz, ünnepeld a szerelmet, ha szerelmes akarsz lenni, ünnepeld az összes tulajdonságot amit képviselni szeretnél, de leginkább: Ünnepeld magad, ha önmagad szeretnél lenni!!!!
Hiteddel teremted saját valóságod, teremts hát magadnak csodás világot!
Kint és bent....amikor a kettőt egyszerre érzékeled, akkor vagy saját középpontodban. Míg a kettő között ugrálsz, addig a végletek között csapódsz ide-oda. Amikor megérzed a köztes állapotot, akkor meg is érted, de értelemből el nem érheted.
Akik elöl mennek a harcban, azok arcába port csap a szél és küzdenek az elemekkel. Akik a tömegben középen vagy hátul haladnak, védve vannak. Ne neheztelj rájuk, mert Te választottad az első sort magadnak. Mindig van aki vissza akar húzni hogy eléd kerülhessen vagy hátráltatni próbál, de Ő nem tudja hogy az elöl járók terhét elviselni nem tudná. Aki elöl megy, nem teheti meg hogy megáll, mert elsodorja a tömeg......
Ha azt képzeled, hogy beteg vagy, az is leszel! Ha hiszel a gyógyulásodban, meggyógyulsz. Ha hiszel magadban és a jövődben, a hited anyaggá formálja a láthatatlant, és élhető jövőt írhatsz magadnak. De ha mások hipnotizálnak, akár tönkre is tehetnek! Te is árthatsz önmagadnak, és mások is neked. A képzeleted erejével magadra idézhetsz egy olyan vacak életet, melyet nem szívesen élsz.( Csaba Szasz)
Előttem a tenger, alattam a part,
vízre kell szállni, mert a föld engem már nem tart.
Két elem között, múlt és jövő képe
tárul fel előttem s a jobb élet reménye.
A jelenben lenni, ad erőt nekem,
hogy elinduljak a semmibe, mely oly végtelen.
Múltam már ismerem, a jövőt csak várhatom,
de ami most van, azt szívből imádhatom.
Nem félek már rég, nincs is mitől Nekem,
mert velem van a legtöbb, az Isteni kegyelem.
Csatába indulok gyönyörű kedvesem,
Vissza engem tudom, nem tarthatsz TE sem.
Saját harcomat vívom majd egyedül,
Aki csak teheti, jobb ha most elkerül.
Ősi erők harca dúl bennem szüntelen,
Jó és rossz küzdelme zajlik a lelkemben.
De ígérem Neked, amint elmúlt a vihar,
Visszajövök hozzád ha tehetem, hamar.
Ne búsulj nélkülem addig se csillagom,
Mert magamat így, itt nem hagyhatom.
Nem tudnék most adni Neked semmit sem,
Mert magával rántana a sötét végtelen.
Fényemmel ölelni kívánlak édesem,
Hagyd hát hogy magammal, megküzdjek lelkesen!
Szeretni szeretnék szívemmel igazán,
S együtt ébredni Veled egy új kor hajnalán.
Angyalok és emberek
Angyalok serege érkezett most hozzánk a Földre,
hogy üdvözüljék mit ember, csakis ember hozhat le.
Szenvedésen, gyötrelmen, kínokon keresztül,
élni egy életet ha kell, teljesen egyedül.
Harcolni a széllel és a hóviharral bátran,
küzdeni könnyekkel, érzésekkel és a nagyvilággal.
Nem tudja ezt rajtunk kívül más megérteni sosem,
az emberi lény csodáját angyal mondja: elismerem.
Meghalni célért, eszméért, szerelemért vakon
ha kell minden nap, akkor is ha nem akarom.
Angyal tudja mily nagy terhet vett magára a lélek,
s nem habozik segíteni neki, neked ha kéred.
„Csak kérni kell és megadatik” - mondja az Úr ott fent,
használd hát az ajándékot, mit átadott az Isten!
Egyik szerelem a másik után, s mindbe belehalunk kicsit,
Hisszük most megvan! Nem engedem! Ez az érzés feszít.
Újból és újból megtaláljuk magunknak a társat,
De tévedésünktől elönti szívünket a bánat.
Feladni azonban nem lehet, nem tudjuk mégse,
vad vágyunk, hogy egy napon boldogok leszünk végre!
Így hajt a szenvedély mindünket előre a sors vízén,
Még akkor is ha nem látunk szigetet az élet tengerén…..
